2. rész: A titkos ismerős

Helloo!

Felrakom a második részt is, mert a legjobb barátnőm már szinte az egész történetről kifaggatott :DD Csak annyit szeretnék mondani, hogy komizzatok, mert onnan tudom, hogy milyen a blog. Kritikát is írhattok komiban! Na de nem húzom tovább az időt had olvassatok ;)

Lementem a konyhába sütöttem palacsintát, ami különös módon sikerült. Nicki fél óra múlva pizsamában jött le és megette a reggeliét.

- Nicki ugye tudod, hogy ma együtt megyünk vásárolni? – kérdeztem tőle. Felkapta a fejét és egyből feléledt.

- Hát persze. - kezdte enni a palacsintát majd felrohant a szobába. Én csak jót nevettem rajta. Tíz perc múlva visszaért. Felcopfozott hajjal, neki is alapozó és szempilla spirál volt az arcán. Neki tényleg nem kellett más, gyönyörű arca van. Egy felül fehér alul rózsaszínre batikolt rövidnadrágban és rózsaszín pólóban volt. Felvettük a Converse cipőnket és elindultunk a kedvenc plázánk felé. Fogtunk egy taxit így csak öt perc volt az út. Mi nem sokat szoktunk együtt vásárolni, de ha igen akkor három órán át járjuk a boltokat. Az egész plázát ki szoktuk fosztani. Most is így volt. Én gazdagodtam egy fekete farmerral, fekete pólóval, kék pólóval, zöld nyaklánccal, lila napszemüveggel. Nicki vett egy sárga szoknyát, zöld pólót, kék rövidnadrágot, piros fülbevalót és egy kék cipőt. Mikor elmentünk a fodrászat előtt úgy döntöttem, hogy majd el kell jönnöm, mert eléggé régen voltam fodrásznál. Bementünk egy élelmiszerboltba is kicsit bevásárolni, hogy lehessen főzni. Siettünk haza, mert délután várható a One Direction. Nicki főzött valami ebédfélét, mert ő sem valami nagy szakács. De ő jobban tud főzni, mint én. Megettük az ebédünket majd felmentünk abba a szobába ahol szórakozni szoktunk. bekapcsoltuk a rádiót és a kedvenc számaink mentek benne. Rögtönzött mini koncertet adtunk a falaknak, mert amíg én énekeltem Nicki táncolt. Annyira jól szórakoztunk, hogy nem vettük észre az idő múlását, de közben el is fáradtunk. Gondoltam megviccelem egy kicsit Nickit. Mikor le akart ülni kihúztam alóla a széket és ő leesett a földre, de ez semmi, mert magával rántott egy vázát, amiben meg akart kapaszkodni, így amikor leesett el kellett kapnia a vázát is. Én meg már a hasamat fogtam a röhögéstől, fetrengtem Nicki pedig bosszúsan nézett rám.

- Ezt még visszakapod. – mondta egy kicsit sem vidáman Nicki.

- Azt még meglátjuk! – mondtam neki én.  Szórakoztunk és én már el is felejtettem, ami az előbb történt. Annyit énekeltünk és táncoltunk, hogy én kinyitottam az ablakot és kiültem a párkányra Nicki pedig az ágyon feküdt el. A rádió még mindig szólt, így ami a szobán kívül történt nem hallottunk belőle semmit. Nicki furcsán nézett rám egy ideje, de nem foglalkoztam vele. Meghallottam odakintről egy kocsifékezést, de nem törődtem vele. Nicki egyszer csak felállt és felém közeledett. Arcán gonosz vigyor volt, amitől én megijedtem. Nem hiába. Ugyanis az eddigi röhögést most más váltotta fel.

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ - sikítottam, mint akit éppen most készülnek megölni ugyanis a legjobb barátnőm kilökött az ablakon. Csak, hogy erre a sikításra nem csak a barátnőm figyelt fel.

*~Harry szemszöge~*

Megálltunk a kocsival egy szép nagy nyaraló előtt. Milyen jó belegondolni, hogy három hétig ez az egész itt a miénk. Louis megadva a hangulatot már az út fele óta szórakoztatott minket. Úgy röhögtünk, hogy szerintem a következő utcába is hallották. A röhögésünket egy lányos sikoly váltotta fel. A hang irányába nézve azt láttuk, ahogy egy lány sikoltozva esik ki annak a nyaralónak az ablakából, ami három hétig a miénk.

- Úr Isten! – Niall is csak ennyit tudott mondani. Rohantunk abba az irányba ahol az a lány esett ki az ablakból. Megkönnyebbültünk, amikor egy medencébe úszkáló lányt láttunk meg. De amikor felénk fordult jobban meg tudtam nézni az arcát, amin nagyon meglepődtem. Ő az a lány, akivel három éve SMS-eztünk teraszról-teraszra és együtt énekeltünk, táncoltunk. Hirtelen beugrott a neve is: Camilla Smith.

- Szia, hát már meg sem ismersz? – kérdeztem vigyorogva. A srácok csak furcsán néztek rám, gondolom remélték, hogy megint nem egy baromságot találtam ki.

- Baj, ha azt mondom, hogy nem? – kérdezte furcsa képet vágva.

- Camilla Smith, három éve nem egy Holmes Chapeli fiúval SMS-eztél egy teraszon? – kérdeztem még mindig nagyon mosolyogva. Kicsit gondolkozott majd ő is elkezdett mosolyogni. A srácok még mindig nem értettek semmit.

- Harry hogyan felejthetnélek el? Örülök, hogy újra látlak. – kiszállt a vízből majd gonosz vigyorral az arcán közeledett felém.

- Nee! Cam hagyjál! – körbe kergettük egymást az egész udvaron. Kipurcantam, feladtam, kidőltem a fűre ő meg rám ugrott és megölelt. Összevizezett. Visszamentünk a srácokhoz, akik értetlenül figyeltek minket.

- Bocs, hogy be sem mutatkoztam. Camilla Smith vagyok. De hívjatok csak Cam-nek. Mi leszünk itt veletek három hétig. - majd rámutatott az ablakban ülő lányra.

-  Cammel régen szomszédok voltunk. Együtt csináltunk baromságokat a két teraszon. - világosítottam fel őket.

- Szia, Louis vagyok, és azt hiszem mi jól ki fogunk jönni – fogott kezet Louissal. Majd a többiekkel is. Mondta, hogy akármelyik szobát választhatjuk, kivéve azt, ami be van zárva, mert az vagy az ő szobájuk, vagy az a szoba ahonnan az előbb kiesett Cam. Mondták, hogy majd beavatnak minket, hogy mért jó az a szoba. Mire végig értünk a házon mindenki nagyon elfáradt. Megcéloztuk az ágyat és úgy aludtunk, mint a bunda.