3. rész : A szoba

Felkeltem, de mikor ránéztem az órára még csak fél hét volt ezért elmentem fürdeni, alapozót raktam fel és szempilla spirált, felöltöztem, majd lementem a konyhába reggelit csinálni a fiúknak. De a lépcső felénél valami csúszós volt ezért elestem és legurultam a lépcsőn. Sikítottam, amit nem kellett volna, de fájt, ahogy a lépcső összesértett. Erre biztos felkelt mindenki. Gyorsan felugrottam, de csak akartam, mert amikor fölálltam hirtelen vissza is estem, mert nagyon fájt a lábam. Lépteket hallottam így amilyen gyorsan csak tudtam bementem a konyhába és ott feküdtem a kövön. Hangokat hallottam a nappaliból a léptek pedig egyre hangosabbak lettek, erre tartott. Nyitódott az ajtó és Harry ált előtte. Úgy nézett rajtam végig, mintha valami ijesztő lény lennék. Aztán eszembe jutott valami, amit régen mondott. Harry utálja a vért. A lábamra néztem, amiből nem kis vér folyt már ki a konyha padlójára. Majd Harryre. Elájult.

- Úr Isten! Srácok kiabáltam torkom szakad tából - ami sikerült is mivel régen énekelni jártam. Lábak dobogását hallottam majd elértek minket. Louis és Liam ált az ajtóban.

- Ti mi a francot csináltatok?  - kérdezte Louis.

- Röviden annyi, hogy leestem a lépcsőről és az megvágta a lábam, elvánszorogtam, idáig amikor Harry bejött és meglátta a lábam és elájult. – mondtam el röviden.

- Louis te figyelj, Harryre én addig bekötöm Cam lábát! – osztotta ki a parancsot Liam. Mikor Liam bekötötte a lábam, amit meg is köszöntem neki odamentem Harryhez, aki még mindig nem ébredt fel. Eszembe jutott valami és kiszaladtam a konyhába, mármint gyalogoltam, mert még nem tudtam futni. Visszatértem egy pohár vízzel a kezemben ahhoz a fotelhez, amibe Louis rakta Harryt. Majd ráöntöttem az arcára a pohár vizet. Elkezdett ébredezni és azt hiszem eszébe jutott mi történt az ájulása előtt.

- Na, túlélted?- röhögött Louis.

- Ja, túléltem. – mondta Harry

- Amúgy nem is mondtad, hogy nem bírod a vért. - mondta Liam.

- Nem kérdeztétek, és alkalom se fordult elő, amikor mondanom kellett volna.

- Én azt hiszem, csinálok reggelit. - mondtam, majd elindult VOLNA, ha felkarcolt, bekötött, vérző bokám elbírta volna a súlyomat. Amint ráléptem összeestem volna, ha Louis nem kap el.

- Kösz Louis. Semmi kedvem elesni. – mondtam mosolyogva.

- Semmiség, de azt hiszem, elkísérlek a konyháig, közben meg elmondod, hogy mért fontos a 36-os szoba.

- Oké, de ma úgy is kipróbálnánk, ha rajtam múlik. - vigyorogtam.- Szerintem neked is tetszeni fog. Ha nem zavar, hogy vizes rajtad a ruha akkor megmutatom.

- Akkor menjünk. – felelte.

- Cam, mi kimentünk medencézni. - szólt Harry és Liam.

- Oké, mi is mindjárt csatlakozunk!

- Gyere! Siessünk és legyünk halkak, mert akkor még meg is ijeszthetjük őket.- mondtam Louisnak.

- Szívatás? Abba benne vagyok!- mondta Louis nagy vigyorral az arcán.

- Akkor menjünk a 36-osba és majd meglátod mit találtam ki. Olyan gyorsan mentünk, ahogy a bekötött lábam bírta. Már nem foglalkoztunk azzal, hogy 10 perce még reggelit akartam csinálni. Nálam volt a kulcs így ki nyitottam az ajtót és betessékeltem Louist.

-A terv az, hogy látod ott azt az ablakot? Na, ha azon kinézel ott a medence tőled fél méterre. Harry azt mondta, hogy medencézni mennek. Csak meg kell várni még, kimennek és belemennek a medencébe és akkor mi ugrunk! – mondtam vigyorogva.

- És te, ha kinézel, látod ott azt a másik ablakot? Az ott Niallék szobája.  Niall mindig úgy kezdi a napot, hogy kinéz az ablakon. Ha jó az időpont, akkor Harryék és Niall is egy időben fog itt lenni.- mondta Louis.

- Louis, te szereted szívatni az embereket, ugye?- kérdeztem tőle.

- Nagyon. Minden vágyam egy jó kis szívatás.

- Nekem van egy lerendezetlen ügyem Harryvel. Segítesz majd bosszút állni?

- Naná!

- Most viszont kinézek az ablakon. –Harry és Liam már medencézett Niall most ment oda az ablakhoz.- Mindenki itt van! – szóltam Louisnak.

- Akkor álljunk fel az ablakba és egyszerre ugorjunk. Én számolok vissza! – jelentette ki Louis.

- Oké.

- 3, 2, 1, ugrááás!- mondta Louis. Mind a ketten sikítottunk. Harry, Liam és Niall is felénk kapta a fejét. Mi meg csak röhögve sikítottunk aztán puff bele a medencébe. Én egyenesen Harry elé, Louis pedig mellénk.

- Én mondtam, hogy jövünk. – mondtam röhögve mikor Niall kinyitotta az ablakot.

- Cam, Louis, ti normálisak vagytok? –kérdezte Niall.

- Nem. – feleltük együtt. De ez azt jelenti, hogy te nem próbálod ki? –mondtam.

- Dehogy is! Találkozunk a 36-osban! –mondta, majd elrohant.

- Ti is jöttök?- néztem Harryékre.

- Aha.- egész délután ugráltunk a medencébe és a nap hátralévő részét  ugyan ilyen baromsággokkal töltöttük.