5. rész: A jó színjáték: DD

~*Harry szemszöge*~

Igazából még egy dolgot nem mondtam el…

- És mi lenne az? –kérdeztem tőle. Kíváncsi voltam.

- Nem hiszem, hogy lenne erőm elmondani, még. – láttam, hogy majdnem sír és nem akartam sírni, látni

- Oké megértem. Majd egyszer elmondod – küldtem felé egy mosolyt, amitől neki is mosoly kúszott arcára. - Neked van kedved bemenni a házba? – kérdezte Cam.

- Őszintén? Nincs. – mondtam a csillagokat nézve.

- Akkor kövess! A ház mögött van egy hintaágy. – megkerültük a házat és tényleg volt ott egy hintaágy. Levette róla a pokrócot leült, majd én is leültem és ránk rakta a pokrócot. Egy ideig beszélgettünk, néztük a csillagokat, de nagyon elfáradtam ezért ott a hintaágyban aludtunk el. Reggel arra keltem fel, hogy nem kapok levegőt és tiszta víz vagyok. Gondoltam, hogy Louis szórakozik, de tévedtem. Zayn és Nicki pacsiztak le amikor Camillát is a vízbe hajították és csak röhögtek rajtunk.

- Haver, ha tudnád, hogy hogyan nézel ki. – röhögött Zayn.

- Hahaha. Nagyon vicces. – mondtam. Egy ideje mind a hárman néztük a medencét de Cam nem jött fel.  Lementem érte a víz aljára és kihúztam a partra. Szerintem a bentiek is észrevették a csurom vizes, medence szélén fekvő lányt és futottak felénk.

- Mi történt? –kérdezte Liam.

- Zaynék szórakoztak. – mondtam. Meg akartam nézni, hogy lélegzik-e még amikor kinyitotta a szemét és összenéztünk. Szép kék szemei vannak. Harry most ne ilyeneken gondolkozz! Intett, hogy hajoljak, lejjebb de csak én láttam.

- Szívassuk meg őket! –mondta én csak bólintottam.

- Srácok nem lélegzik! –ordítottam el magam.

- Cam, ébredj fel!  Cam! – rázogatta a lányt Niall. Már szinte sírt. De Cam állta a helyzetet és folytatta a színlelést.

- Hívom a mentőt! – ordította Liam.

- Bekísérlek. – mondtam szomorú arccal. Elmagyaráztam neki, hogy csak szórakozunk és ő is beszállt.

- Azt mondták, hogy nem tudnak kijönni! – kiabálta Liam. Ezt is bevették ugyanis Louis elkezdte pofozgatni Camet.

- Louis, nyugi ez fáj. – mondta Cam mire a síró Niall ránézett, Nicki és Zayn szúrós pillantást vetettek rá, Louis pedig értetlen arccal bámult minket, mert közbe Camilla én és Liam elkezdtünk röhögni.

- Ez nem vicces azt hittem, hogy elveszítettünk! –mondta Niall miközben megölelt.

- Niall engedj, el különben megfojtasz! Sajnálom Niall, de olyan vicces volt. Igazából tényleg eláultam. –mondta, majd odament Louishoz.

- Bocsi, de meg kellett mutatni ennek a két vízbedobálónak, hogy engem ne a medencében keltsenek fel! – mondta majd Louisra nézett és mind a ketten már mosolyogtak.

- Mit csinálunk délután? – kérdezte Zayn.

- Karaokeee!! –ordította Louis miközben a nagy plüss répáját ölelgette.

~*Cam szemszöge*~

Amint meghallottam azt a szót, hogy karaoke rögtön elszomorodtam. Azóta nem énekeltem semmit amióta volt a baleset.  Szerintem a többieknek nem tűnt fel a fancsali képem. Remélem is. Nem fogok énekelni délután majd valamilyen érvvel, mint például fáj, a torkom vagy nem tudom. Asszem a többiek kezdenek sejteni valamit így inkább felmentem a szobámba. Körülbelül 10 perc múlva kopogtak az ajtón.

- Gyere! – alig tudtam megszólalni. Ezt is olyan halkan mondtam, hogy épp, hogy csak meg hallotta a kopogtató.  Liam lépett be az ajtón, de ezt gondolhattam volna, mert más nem képes arra, hogy kopogjon.

- Valami baj van? – kérdezte.

-  Van egy kisebb bajom, de nem fontos. Nem akarom az idődet rabolni. –mondtam neki.

-  Időm, mint a tenger. – mondta mosolyogva.

- Az éneklésről van szó. És mi előtt azt hinnéd, nem a hangommal van baj.-Elmeséltem neki a történetet amibe a jól sikerült koncertemet ünnepeljük meg és a bátyámat küldik utánam de nem figyelt oda se ő se a másik autós és egymásba mentek. A balesetet a bátyám nem élte túl.Oda jött és megölelt – Négy éve nem énekeltem. Nem hiszem, hogy menne. – elé raktam a laptopom és megnyitottam a youtube-t. Beírtam, a még akkor kitalált nevem. Megmutattam Liam-nak az utolsó koncertet. Végig mosolygott.

- De légyszi ezt ne mondd el senkinek –néztem rá könyörgő képpel.

- Nem mondom el, de azt ugye tudod, hogy mellettünk egyszer minden kiderül. – mondta majd mosolyra húzta a száját.

- Azt is elhittétek nekem, amíg a fociról beszéltem. –visszaemlékeztem és mosolyogtam.

- Az lehet, de nem is gondoltuk volna. Nem olyan átlagos, hogy egy lány a haladásba játsszon. –mondta majd nevetett.

-  Jól van. De tudd meg én egy különleges lány vagyok. – mondtam majd felálltam még egyszer visszamosolyogtam rá és kimentem a szobából.