9.rész

- A felső a menedzserünké az alsó az én telefonszámom, hogy amikor majd nem leszünk, itt akkor is tudjunk beszélni.

- Azt értem. De nekem a ti menedzseretek telefonszáma miért kell?

- Hát, ha esetleg tervezgetnél valamit a jövőben a karriereddel. –miközben mondta mosolygott.

- Hogy őszintén mondjam, nem tudom, hogy szeretném-e a folytatni- mondtam, de miközben mondtam egy hang azt mondta az ajtó előtt, hogy ’aaaa’. Harryvel odanéztünk. Gondoltam, hogy a fiúk hallgatóznak ezért eltátogtam neki hogy szívassuk meg őket.

- Harry mondanom kell valamit! – mondtam, de már majd nem röhögtem.

- És mi lenne az?  -kérdezte furcsán. Ő még nem értette.

- Gyerekünk lesz. – mondtam erre ő olyan jaa már értem arcot vágott de kinyitódott az ajtó.

- Hogy mi van? – kérdezték egyszerre olyan fejjel néztek hogy muszáj volt röhögnünk.

- Az van hogy a hallgatózás nem szép dolog! –mondtam – Amúgy senkinek sem lesz gyereke. – erre egyből kifújták a levegőt

- Menjünk aludni, ha holnap időben akarunk kiérni a tengerhez. –Liam

- Cam ugye lesz ott büfé vagy fagyis ? –Niall

- Lesz, nyugi- mondtam

- Én mit fogok ott egyedül csinálni a parton? – Zayn.

- Nem leszel egyedül. Nicki sem szereti a vizet. Úgy mond „nem barátok”. Mert amikor kicsi volt majdnem megfulladt. – mondtam

- Jah nem szeretnék megint a kórházban ébredni… - Nicki

- Én léptem aludni. – Harry

- Én is- Louis

- Szintén- Liam

- Dettó-Nicki és Én

- Ugyanaz- Niall

- Jó éjt mindenkinek – Zayn

- Jó éjt! – mindenki

Reggel én már 9 kor ébredtem. Nálam ez nagy szó. Célba vettem a fürdőt. Letusoltam, a hajammal egyelőre csak annyit tettem, hogy összecopfoztam, fogat mostam sminket nem tettem fel. Felvettem a fürdőruhámat fölé pedig egy rövidnadrágot és egy ujjatlant. Késznek nyilvánítottam magam ezért felkaptam a Nike táskám, beletettem a Coca Colás törölközőm és lementem a konyhába. Na vajon ki volt majdnem teljesen bent a hűtőben? Hát persze hogy Niall.

- Jó reggelt! – köszöntem majd felültem az egyik bárszékre.

- Szia. Hogy aludtál? –kérdezte

- Viszonylag jól. És mint látom te a hasad korgására ébredtél. Ha tojást csinálok az jó lesz? – kérdeztem

- Tökéletes. Imádlak. – majd megölelt. Én neki láttam a reggeli készítésének 7 személyre [ ez most így elég hivatalosan hangzott o.O szerk.megj.] De aztán rájöttem, hogy Niallnak többet kéne csinálnom ezért Niall kapott öt tojást, rajta kívül mindenki kettőt. Niall elé raktam az egyik tányért.

- Köszi- Niall

- Nincs mit. Különben már én is éhes voltam. - Cam

- Mit csináljunk kaja után? – Niall

- Szeretsz videó játékozni? – Cam

- Aha. – Niall

- Akkor felmegyünk majd a játékterembe.  – Cam

- Itt olyan is van? – Niall

- Ahaa. – Cam

- És nem is szóltatok? – kérdezte Niall

- Ezek szerint nem. Akkor gondolom, azt se tudod, hogy van benne biliárdasztal, csocsó.

- Miről nem tudunk még? – kérdezte Niall

- Ööö szerintem a dühöngőről.

- Milyen dühöngő? – kérdezte Niall

- Hát van benne mászókötél, boxzsák, gyűrű, bordás fal.

- Akkor most menjünk a játékterembe utána meg a dühöngőbe. – Niall

- Akkor kövess. Nincs nagyon messze. Csak megkerüljük, azt a részt ahol a szobák vannak . [Aki nem érti, mit mondok, azt emlékeztetnem kell hogy ez egy sok szobás nyaraló és nem egy ház szerk. megj.] - mondtam. Hamar odaértünk.

- Ez a játékterem mit csináljunk? – kérdeztem.

- Először csocsó aztán videó játék. – mondta Niall. A csocsót én nyertem mert régen nagyon sokszor játszottam a videó játékot Niall. A billiárdozást most kihagytuk.

- Gyere megmutatom a dühöngőt is. – mondtam. Csak a folyosó végére kellett mennünk. A dühöngő volt a legmagasabb plafonú és a legnagyobb tér az egész házban.

- Enyém a kötél – Niall

- Stip-Stop gyűrű. – mondtam. Hát nem mondom Niallnak sokat kell másznia még eléri a kötél tetejét. Mindegy ő választotta . Én bele akasztottam a lábam a gyűrűbe és elengedtem a kezemmel. Így lógtam fejjel lefelé.

- Nézd Niall . – mondtam de alig láttam a hajamtól ami idő közben szétbomlott a copfból.

- Jézus Cam ugye nem fogsz leesni? – kérdezte és erre meg puff estem egy nagyot. Annyit hallottam hogy Niall a nevemet mondja de utána percekig csak sötétség. Mikor kinyitottam a szemem Niall ott volt mellettem.

- Camilla te normális vagy? – kérdezte majd megölelt.

- Nem hiszem- kuncogtam. De fájdalom nyilallt a fejembe. Erre felszisszentem. Niall megnézte a fejem és felkapott. – Niall csak fáj a fejem járni még tudok. – mondtam erre letett.

- De úgy gyorsabb lett volna a konyháig.

- Miért kell a kon yhába menni? – kérdeztem

- Talán azért mert ömlik a vér a fejedből? – kérdezte cinikusan [Bocsika ha ez ironikus volt de nem tudom megkülönböztetni a kettőt xdd szerk.megj]

- Akkor irány a konhya. – mondtam

- Látom ez nálad már rutin. Hányszor estél már le és vérzett a fejed? – kérdezte Niall de már közel voltunk a konyhához és mikor ezt mondta hallottuk a lábak dobogását és egyszerre állt meg mindenki előttünk.

- Cam mit csináltatok? – kérdezték a maradék 4 fiú egyszerre.

- Megint leesett a dühöngőben a gyűrűről? – kérdezte Nicki Nialltől.

- Szépen fejre esett – mondta Niall erre Nicki metapsolt.

- Jó, tudom hogy ez megtörtént már az utóbbi két évben is de akkor se tapsikolj. – mondtam neki, a fiúk meg még mindig a vérző fejemet nézték. Erre Liam kirohant a konyhába én meg követtem. Már ügyesen mozgott itt mert ugye bár 3 hete itt élnek. Elővette a fertőtlenítőt és egy fehér ragtapaszt. Lefertőtlenítette a sebet és rányomta a ragtapaszt.

- Köszi Liam. – mondtam majd megöleltem

- Nincs mit. Amúgy nem fáj? – kérdezte aggódóan

- Picit de tök tűrhető. Amikor még 11 éves voltam az osztálytársam a bal tenyerembe erőből beledöfte a ceruza hegyét, mert a kezemmel védtem az arcom. Ha nem tettem volna a kezemmet az arcom elé akkor már itt lenne egy lyuk – mutattam az arcomra -. Egyedül akkor szakadt el nálam a cérna mert az rohadtul fájt, amúgy mindent jól tűrök.

- Neked ilyem vandál osztálytársaid voltak kérdezte Louis nevetve aki közben Harryvel együtt megjelent a konyhában.

- És akkor képzeld el hogy még jártam is az egyikkel. – mondtam neki mire Harry kiköpte az innivalóját.

- Neked már 10 évesen volt pasid? – kérdezte teljesen ledöbbenve

- Dehogy. 14 évesen csak egy év után szakítottam vele azzal az érvvel, hogy nem törődünk a másikkal. - vontam meg a vállam. – Na de pakoljatok mert délután irány a strand!- mondtam mire mindenki felvonult az emeletre. Mivel én már kész voltam leültem a kanapéra. Tudtam, hogy kell nekik legalább fél óra a készülődéshez így írtam, csak annyi állt rajta hogy Dühöngő. Felmentem, és letettem a táskámat a fal mellé ami neki is dőlt.  A sarumat is mellé raktam. Odamentem a bokszzsákhoz és ököllel kezdtem püfölni és lábfejjel rugdalni. Mint ha ő lenne a hibás vagy nem tudom mi. Csak volt bennem egy kis düh nem tudom hogy mi miatt és teljes erőmből püföltem szegénykém nem nagyon bírta már ezért abbahagytam nehogy leszakadjon.

- Mi jutott eszedbe? – megfordultam a hang irányába ahol Nicki volt az ajtófélfának dőlve. Ismeri a régi  életemet vagyis azt amikor még nem voltunk barátok ugyanis nem egy általánosba jártunk.

-  A régi ismerőseim. – nem nevezem őket barátaimnak mert csak azért jöttek iskolába hogy engem verjenek meg. Én mivel 11 évesen nem tudtam verekedni ezért tűrnöm kellett. Ja és a volt barátom miket terjesztett rólam egyszerre csak volt egy gondolatom és neki szaladtam a bokszzsáknak és a legtöbb dühömet belepüföltem és így a kötél leszakadt és elém esett a bokszzsák. Én megfordultam és Nicki döbbent arcát láttam. Meg olyanokat hogy mi történt a lépcsőről felszaladva.

- Mi van már megint lezúgtál a gyűrűről?- kérdezte Harry. Majd amikor ideértek ők is elkerekedett szemekkel néztek ahogy fogtam a fél kezemmel a már mellettem függőlegesen álló bokszzsákot amit már nem tartott a kötél.

- Egyedül… Csinálta. Addig verte amég le nem esett… - mondta Nicki még mindig kikerekedett szemekkel hogy egy 170 centis lány egy 40 kilós bokszzsákot csak úgy leteremtett a kötélről.

- Oké értem hogy nem hiszitek el hogy az a bokszzsák miattam esett le de induljunk mert sok idő mire a tengerhez érünk.- mondtam és futottam ki a ház elé.